A borudvarban az idegenforgalmi szezon alatt

Muscat Ottonel

Ősz a Merlotban

Nem is kell tudni talán a borivónak, milyen hideg a fagyos vessző metszéskor.

Nagypapa hordója.

A kokashegyi új ültevény két éves.

Ennél már csak a borfejtés lehet szebb - bár?

Vendégházunk nagy terasszal borkóstáláshoz, céges rendezvényhez. Alatta látványpince. Panoráma a Balatonra, a túlsó partra.

Naplemente a Banyászó hegyről.

"... pince-homályból karvalyként röppen az ének, csönd szivárog, akár a kötésen a vér... " Vásárhelyi Tibor Jégtükörcserepek c. verséből

Kovács nagypapa
Öregapám korán megetette Kedvest és Zsömlét. Lehúzta az istállóból hozott szalmát a csizmájáról, s készült.
- Na, fiam, megyünk szüretelni. Hárman elegen leszünk, sokat leszedett a szél.
Míg várt, sültös sapkájában megigazította zsebkendőjét, áthelyezte a bagót a jobboldali foghézagba. Amikor fellépett a szekérre, én már a bakon ültem. Mama meg a saroglyán.
- Na, vigyázzon, indulunk! - s a tehenek megrántották a szekeret.
A szüretből arra emlékszem, hogy minden szemet föl kellett szedni a földről. A szekéren két, száz liter körüli fakád volt. Félig lehettek. A nagypapa kétszer is átmorzsota a törkölyt, minden cseppet kipréselt.
- 65 liter lett, de nem vagyok elégedetlen.
Többet nem szüreteltünk, megtették helyettünk az őzek, szarvasok. Papa ki is vágta, cukorrépa lett a helyén.
Pár vesszőt elültetett a ház végében. Még mindig dédelgetem azt az egy tőke feletti örökséget.
Nem is szerette papa azokat a kódis csehi-határ földeket: messze is voltak, esős időben a mocsár határolta. Nem lépett be a TSZ-be, betagosították a kokashegyi földjeit, helyette adták azokat. Tele volt békarokkával az alja, a teteje meg értéktelen homokos volt.

Kalász nagypapa

Apai ágon a nagypapa vincellér volt Gaal Gaston uradalmában. A túlsó partról hívta az uraság. Az ő apja vagy nagyapja Toszkánából vándoroltak be, szőlőművelő famíliák tagjaként. Híresen értettek az amerikai vadalanyra oltott szőlő szaporításához, ami a filoxéra betegségnek ellenállt.Tapolcai gyűjtés utal rá, hogy az ősök hajóval érkeztek Fiuméből, onnan a Déli Vasúttal Balatonboglárra, s a valamelyik révhajóval - akár a Balaton csavargőzössel - hajózhattak az északi partra. Ott telepedett le a família Hegymagas és Tapolca közötti falvakban, s szőlőoltványt készítettek.
Sajnos nem sokat tudunk apai nagypapáról, hisz 9 gyereke, közel 20 unokája mellett nem sok ideje maradt mesélésre, meg öregek is voltak - már meglehetősen - anyai nagyanyám a legnagyobbik lányukkal, Rózsa nénémmel egy időben született, apám a legfiatalabb előtti volt a sorban. Az Itáliából hozott családnevet  hatóságilag a família magyarosította. Választhatták a Kárpáti, a Karácsonyi s a Kalász neveket. A nagyszülők a Kalászt választották.
Hogy van-e összefüggés apai nagyapám származása, s anyai Kovács nagyapám hallgatása között, mikor az isonzói csatáról faggattuk, örök titok marad, mert olyankor mélyen magába fordult.
Kovács nagypapa magángazdálkodott a bugaszegi pár holdon, s azon a belterületi kis telken, melyen egy kis szőlő és egy kis gyümölcsös is volt. Azt meg az OTP sajátította ki, kiparcellázták lakótelkeknek.
Nagypapának marad a "Fiam, kísérj el a sarokig!" napi program, ami a 200 m-re lévő Palikocsma kisfröccsét jelentette, a mama előtt kódolva.
Nagypapa mellett megszerettem a földet, a földművelést, az állatokat. Megtanultam értékelni a munkát, a deres kukorica törését, a hajnali répakapálást, szénaforgatást, kazalrakást, rozsszárból kötelet fonni aratáskor - nem is felejtem el, hogy mi is az a papkéve. Zsömlével s Kedvessel a szántást, a hojszra, a düledre parancsokat.
Már a 80-as években jártunk, mikor Kokashegyen, egy megidősödő rokonunktól megvettem egy kis telket. Három sor szőlőt lehetett bele ültetni. Zömében Királyleánykát. A telek végében idővel egy kis pince is került, fölé borházzal, lugassal - ma is ez a borászat központja, a király sem találna jobb helyet időtöltésre.
A pince mellett ma már vendégház is van, benne a falon egy öreg hordó feneke. Nagypapáé volt.

Nagy örömömre, Győző fiam megörökölte a szőlő iránti szeretetet, s külföldi munkája hozamát banyászói, matacsi ültetvény vásárlásába fektette, együtt visszük a Kalász Pincészetet. A nagypapa konokságát örökölhette, mikor kitartó szándékkal elérte az ősi, családi "birtok" megvásárlását.
2014. évben, a közel két hektáros területen, egy nagyon jól átgondolt, jól sikerült talajelőkészítéssel, kitűnő oltvánnyal, remek időben elvégzett telepítéssel, no, meg ideális időjárás segítségével egy olyan ültetvényt sikerült összeszorgoskodni, ami minden szőlőművelő álma lehetne.
Az ültetvény 2015-ben meg is mutatta magát - tőkénként egy-egy kg terméssel. Az ott szüretelt Királyleánykából, Chardonnay-ból készült borra sokáig fog emlékezni, aki azt megkóstolta.
Mint minden borásznak, úgy nekem is van kedvesebb borfajtám, ámbár nem mindig lehet az ember abban egyértelműen biztos: Királyleányka, Rizlingszilváni, Zöldveltelini. A Kalász Borászat zászlósbora is a Királyleányka-Rizlingszilváni cuvée, melyet folyóborként értékesítünk. A Zöldvelteliniből pedig habzóbort is készítünk.
Évről-évre hozzák boraink a versenyekről a csillogó érmeket, valamint fogyasztóink elégedettsége, szinte hízelgő visszajelzései is megerősítik: jó úton járunk.

Galéria a telepítésről

  • Kalasz_Pinceszet_szolotelepites_01
  • Kalasz_Pinceszet_szolotelepites_02
  • Kalasz_Pinceszet_szolotelepites_021
  • Kalasz_Pinceszet_szolotelepites_03

Új telepítés öntözése Matacson

  • muscat_ontozes_01
  • muscat_ontozes_02
  • muscat_ontozes_03
  • muscat_ontozes_05

Az első termés a kokashegyi "ősi" birtokon

  • elso_termes_00
  • elso_termes_01
  • elso_termes_02
  • elso_termes_03